healthysoil.net
A Devil May Cry-játékokon nevelkedettek vélhetően könnybe szökő szemekkel figyelik majd a Harag lélegzetelállító haláltáncát, ami egy-az-egy elleni küzdelmekben valóban lenyűgöző látvány és kielégítő szórakozás. Pördülünk, kitérünk és csapunk, közel rántjuk az ellenfelet és az Üresség (Hollows) hatalmával még oda is pörkölhetünk nekik olykor-olykor. Ám ezt ellenpontozandó Fury mód fölött törékeny. Egy-egy főellenfél, de még a csapatokban ránk rohanó tucat szörnyetegek is másodpercek alatt vernek minket agyon, akár már normál fokozaton is, ami jócskán visszavesz az Apokalipszis Lovasa élményből… mi több, a játék legfőbb fókuszának számító harctól is elriaszt majd sokakat. Míg Háború és Halál megállíthatatlan hatalomként taposta sarka alá a rárontó szörnyek légióit – különösen a játékok vége felé –, addig Harag egyre csak csetlik-botlik, túlélését a ritkásan mért gyógyító szilánkok jótékony hatására bízva. Hiába a gondosan időzített kitérés, ha az ellenfél fegyvere a fél pályát beteríti, vagy éppen egy-egy hátunkba kerülő lény valahonnan, a képernyő látószögén kívülről pofozza le életerőnk felét.
Furán tudathasadásos állapot ez, ahol a játék nem látszik megtalálni, hogy vajon az új Soulsos inspirációk, vagy a régi hack'n'slash akciójátékok vonalán szeretne haladni, ebben a kettőségben pedig nem csak Fury, de a játékos is kivérzik. Főleg, hogy a küzdelem nagyobbik része nem is az ügyességünkön és a reflexeinken múlik, hanem sokkal inkább a korábbi részekből átörökölt, sete-suta "lock target" rendszer és az egyre makacskodó kamera ellenében zajlik… míg mi azon igyekszünk, hogy a jó célpontot kényszerítsük képernyőnk közepére, addig rendre halálra is vernek minket a többiek. Persze nem állíthatom nyugodt szívvel, hogy a játék minden pillanatában csalódás volna. A harcnak ugyanis igenis megvannak a nagy pillanatai és egy-egy keményebb, de fair főellenfél legyőzése valóban mámoros érzéssel tölt majd el minket (mely mámorködöt aztán szét is oszlatja a következő, pofátlanul unfair küzdelem, de ezt most inkább hagyjuk). Változatosak és ötletesek az ellenfelek is, ráadásul meglehetősen nagy variációban bukkannak fel, csak ne lennének olyan mocskosul kemények mindahányan.
Kár érte, mert már nagyon vártuk.